SUHOGÓ
SUHOGÓ, (suh-og-ó) mn. és fn. tt. suhogó-t, tb. ~k. 1) Ami suh hangot hallatva mozog, kanyarog, ingadoz stb. Suhogó vesszővel hajtani, verni a barmot. Suhogó szél, eső. 2) Kriza J. szerént a székelyeknél suhogó v. súgó jelent kopasz vagy elkülönített dolgot. Tiszta csupa suhogó vízzel él. Súgó v. suhogó szalmával v. kóréval (kóróval) tartja a marhát. Különösen mint főnév jelent vékonyabb nemü, hosszú fogathoz való lóostort. Suhogóval megcsiptetni a kisefás, vagy, az ostorhegyes lovat. Toldott nyelü suhogó. Néhutt, pl. Szegeden, csak az ostor hegyét nevezik suhogónak.
