SÜHEDER
SÜHEDER, (süh-ed-er) mn. és fn. tt. süheder-t, tb. ~ek v. ~ěk. 1) Szélesb ért. serdülő korban levő oktalan, vagy emberi állat. Süheder malacz, nyúl. Süheder legény, ficzkó. 2) Szükebb ért. mint főnév jelent suhanczot, fiatal pór legényt, máskép: siheder. Matyi volt neve a sihedernek. (Ludas Matyi). Gyöke a sürgő mozgásra vonatkozó süh, vastaghangon suh. V. ö. SUHANCZ. Alakra nézve hasonló hozzá heveder.
