SUHÁNG
SUHÁNG, (suh-áng) fn. tt. suháng-ot, harm. szr. ~ja. 1) Vékony, suhogó vessző. 2) Kemenesalon csapó v. ütő pálcza, máskép: csihar. 3) Az Erdészeti Műszótárban a szabadba való kiültetés végett 7 és több lábnyi magas és 1–2 hüvelyk vastag lombfácska. (Heister). Több tájakon az első értelemben a gyöknek megfordításával ejtik: husáng. Akár a suh, akár a hus természeti hangot utánoz.
