SÓLYOM, (1)
SÓLYOM, (1), (sóly-om) fn. tt. sólym-ot, harm. szr. ~a. Ragadozó madárnem, mely rövid nyaka, tőben meghajlott rövid csőre, hosszabb lábai, és kopasz szárcsontjai által különbözik a sasoktól és keselyüktől. Fajai sokfélék, melyek között legnevezetesebb a nemes sólyom (Faleo gentilis v. nobilis), melyet vadászatra meg lehet tanítani. Néha a bagolyt nagyobbra becsülik a sólyomnál. (Km.). A bagolynak nem leszen sólyom fia. (Km.). Még némely más fajok: csonttörő v. fejér, havasi v. sárga, kánya-, karvaly-, kerecsen-, ölyü-, parlagi-, sziklai sólyom stb. Valószinű, hogy gyöke sól v. sóly e madárnak suhogó repülési hangját utánozza. Képeztetésre hasonlók hozzá sulyom, ólom, álom, halom, verem, üröm és több mások, melyek a hangzóval kezdődő ragok előtt megrövidülnek: sulymot, ólmot, álmot, halmok, vermes, ürmöz stb.
