SÓGOR
SÓGOR, fn. tt. sógor-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. A mennyiben sógor alatt csak férfi értetik: 1) Legszűkebb ért. a férj nejének minden fitestvérei: a férjnek sógorai; viszont pedig a nőnek minden akár fi- akár nőtestvérei irányában a férj. E szerént a férjhez ment nőnek mind fi- mind nőtestvérei sógoruknak nevezik az illető férjet, s ez viszonyt amazok közől a férfi személyeket. Sok sógor, sok dárda (km.), mi talán arra czéloz, hogy ha sokan vannak a sógorok, az illető örökség sokfelé oszlik, s mintegy dárda alatt elárvereztetik. 2) A vérség fokozata szerént sógornak mondják a férj nejének akár közelebbi akár távolabbi firokonát, és viszont ennek minden rokonai a férjet; tehát azon férj, ki közelebbi vagy távolabbi nővérünkkel lépett házasságra, sógorunk; és viszont; vagyis az egyik házastárs a másik házastársnak akár közelebbi akár távolabbi vérszerénti rokonaival, tehát apjával s anyjával is, sógorsági viszonyban áll, és ez a törvényes sógorság. De maguk az egyik és másik házastársnak rokonai között törvényes értelemben vett sógorság nincsen. 3) Széles értelemben a valódi sógoroknak testvérei, és atyjafiai vagyis a két házastárs rokonai is egymás között sógoroknak hívatnak, mely nevezetet a nép igen szeret kiterjeszteni, ha kivált valami tiszteletet, vagy hasznot lát benne, innen a közmondat: sok sógora van a gazdagnak. 4) Átv. népies nyelven bizodalmas, pajtási czim, mint a koma. Ide vonatkozik a közmondat: Eb sógor, kutya bácsi. Szintén népies nyelven a német ember czime sógor: német sógor, valamint a tóté: atyafi, a czigányé: koma, a zsidóé: szomszéd.
Országunk több vidékein divatban van még a nép között, hogy a nő saját férjének testvérbátyját öregbik vagy nagyobbik-, testvéröcscsét pedig ifjabbik v. kisebbik urának nevezi, akár házasak legyenek azok, akár nőtelenek. Ide mutat a népdal:
„Nem szeretem az uramat,
Csak az ifjabbik uramat,
Arra is ha megharagszom,
Itt a kocsma, majd beiszom.“
Csak az ifjabbik uramat,
Arra is ha megharagszom,
Itt a kocsma, majd beiszom.“
Vajon nem gyanítható-e ebből, hogy hajdan nemzetünknél az úgy nevezett leviratus létezett, mint a hébereknél, mely szerint a megholt férjnek özvegyét annak testvére tartozott elvenni.
Egyébiránt a sógor mint szó, idegen eredetü, s rokon a latin socer, német Schwager, lengyel szwagier, cseh szwagr, hellén εκυρος, persa: kuszur stb. szókkal. Heltainál: svógor. „Dalmatai fejedelem segítséget kére az ő svógoritól.“ Régi magyar nyelven: sű v. sűv, mint a székelyek között maiglan hallható, s néhutt: sú; és amely hang tekintetében az imént elészámlált szók törzsét is alkotja. l. SŰ.
