~SÓ
~SÓ, vékonyhangon ~SŐ, képző, mely sorozatot, illetőleg számrendet jelentő mellékneveket képez, mint: al-só (régiesen pl. Szalay Ág. levélgyüjteményében: alósó azaz alulsó), fel-ső, túl-só, innen-ső, el-ső (régiesen pl. a Tatrosi codexben: előlső), utól-só v. utó-só, szél-ső, közép-ső, vég-ső, hátul-só, kül-ső, bel-ső stb.
Elemzését illetőleg kétfélekép vélekedhetünk, a) hogy öszve van téve as, (ea, os) és ő (ó) elemekből, melyekben az önhangzók hangrend szerént a törzsszók hangzóihoz alkalmazkodnak, ilyképen al-as-ó, (öszvehúzva: alsó) fel-es-ő (felső), túl-os-ó (túlsó), innen-es-ő (innenső), el-es-ő (első), utó-os-ó (utósó), szél-es-ő (szélső), vég-es-ő (végső), közép-es-ő (középső), hátul-as-ó (hátulsó), kül-ös-ő (külső), bel-es-ő (belső), karaj-os-ó (karajsó); b) hogy az esik igéből származott részesülő eső, hangrendileg: asó, miszerént: alsó = a magassági sorozatban, rendben alul eső; felső = felül eső; túlsó = túl eső; innenső = innen eső; első = elül eső (régiesen: előlső), utólsó = utól eső stb.
