SÁP, (1)
SÁP, (1), hangszó, mely különösen a récze tompa kiáltását utánozza, honnan sápog, sápogás, sapogó származékok, hangváltozattal: háp, hápogás, hapogó, továbbá: sápékodik, sápolódik eredtek. Innen alkalmazott értelemben jelent oly emberi hangot, mely szomorú, panaszos indulatból fakad, s midőn az ajakak idomtalanul, mint a récze lapátjai nyiladoznak szét, és csapódnak öszve, mit a kényes, nyafiga gyermekeken leginkább észrevehetni. Egyezik vele sop gyök is sopánkodik szóban.
