SÁNTÍT
SÁNTÍT, (sán-t-a-ít) áth. és önh. m. sántít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Sántává tesz. A patkolatlan lovat megsántítja a köves út. 2) Önhatólag am. sántál, azaz, sántán lép, biczeg. Nem mindenkor igaz, hogy sántít a sereghajtó. (Km.). A lágy körmü ló hamar sántít. V. ö. SÁNTA.
