SÁNTIKÁL
SÁNTIKÁL, (sán-t-ig-ál) gyak. önh. m. sántikál-t. Egy kevéssé sántán, biczegve lépdegel, járkál. Átv. ért. mondják oly párhuzamos irányu, vagy hasonlított dolgokról, melyek egészen nem egyeznek. E hasonlat sántikál. Néha am. erkölcsileg véve nem jár egyenes úton. Ez az ember valamiben sántikál, nem jó dologban sántikál, hazugságban sántikál. Ezen ige kicsinyző értelemmel is bír, melyet a középképző i hangzója képez, mint a sandikál, kandikál, szunydikál rokon képzésü igékben. V. ö. SANDIKÁL.
