SÁNDOR, (1)
SÁNDOR, (1), férfi kn. tt. Sándort, tb. ~ok. A hellen ,Alexander’ után módosított név, törökül: Iskender. A görög αλεξω-ból származott, s jelent védőférfit, védnököt. Képes kifejezéssel, a macedoni nagy Sándorra vonatkozólag, jelent hatalmas hőst, hóditót.
„Mit főz magában Gallia Sándora?“
Berzsenyi.
