SANDÍT
SANDÍT, (san-d-ít) önh. m. sandít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Képzőjénél fogva a nyelvhasonlat szerint átható ige, s am. sandává tesz; de a szokás csak önhatólag használja, s am. sandán néz. Mind alakra, mind alapfogalomra rokona sántít, mely am. testét egyenetlen irányban mozgatva, s mintegy csáléra hajlongva lép.
