SÁNCZ, (1)
SÁNCZ, (1), fn. tt. sáncz-ot, harm. szr. ~a. Háborúban alkalmazható földerődítvény, mely az ellenséggel szemközt védelmül, és biztosságul szolgál, s különféle alakú, és nagyságú. Zárt, nyilt, négy, öt, hat szögű sánczok. Csillag-, keresztsánczok. Vársánczok. Lövések, rostélyok a sánczon, stb. Újabb hadi nyelven: gátony.
Idegen eredetű szó, olaszul: scanso, ángolul sconce, németül: Schanse stb.
