SALYOG
SALYOG, (saly-og) önh. m. salygot-tam, ~tál, salygott; htn. salyogni v. salygani. A Szent László királyt dicsérő énekben (Révay szerént a XV. századból) ,csillog’ v. ,ragyog’ értelemben jön elé.
„Képed feltették a magos kőszálra,
Fénylik mint nap, salyog mint arany.“
Fénylik mint nap, salyog mint arany.“
A székelyeknél ,sajgó’ alakban (minthogy ők az ly-et j-nek ejtik, pl. székej) mind e napig fenmaradott. V. ö. SAJGÓ, 2).
A mongolban ghal am. tűz; innen: ghaltu, tűzi, tüzes, égő, fényes; pl. ghaltu khorokhai fényes bogár; továbbá szintén a mongolban khala-khu am. égni; végre ugyanott gil gyök igen sok származékban am. csill (csillám, csillog szókban).
