SALAVÁRI
SALAVÁRI, v. SALAVÁRDI, fn. tt. salavári-t, tb. ~k. A lovaglók nadrága hajdanában, mely bőrből készült, és a szárai mintegy térdig értek, s hasonlított a spanyol lovagok, vagy németek kurta nadrágjához. Salavárinak nevezték azon nadrágot is, melynek ülepe és szárai félczombig bőrrel voltak behúzva, a máskép puleder volt a neve. Így nevezték némely vármegyékben azon felöltő nadrágformát is, melyet a rabokra húzattak, midőn a deresre fektették. Kimérték neki a salavárdit. (Km.). Valamint maga ezen nadrág, hasonlóan a neve is idegen eredetre mutat. Hihetőleg keletről származott, mert Sz. Jeromosnál saraballa ,ruha’ értelemben fordúl elé, s Tertullián szerént görögösen írva σαραβαρα persa nadrágot jelent. Magában a persa nyelvben valósággal eléfordúl salvár vagy sulvár, Vullers értelmezése szerént am. femoralia, braccae, quales viri et mulieres gestabant; ezen szóból sal (femur) és vár (= bír, hord) ragból alkotva, mely több nyelvekbe átment, mint a héberbe, arabba, törökbe. E szerént e ruhaneműt őseink keletről hozták volna magukkal.
