SALAK
SALAK, fn. tt. salak-ot, harm. szr. ~ja. 1) Az érczekbe vegyült idegen, s nemtelenebb részek, melyek olvasztáskor a fémes részektől elválnak, a folyó tajték alakjában jelennek meg, és miután meghültek, üvegnemü tömeget képeznek. Vassalak, rézsalak, ólomsalak, stb. 2) Szélesb ért. akármily gyűtestnek, pl. víznek, bornak, sörnek tisztátalan alja, söpreje; vagy a kisajtólt gyümölcsök, magvak után hátramaradt törköly, vagy sonkolyféle hulladék. 3) Átv. a maga nemében alávaló, kivetnivaló, semmirekellő. A gyümölcsnek salakját nem illik asztalra adni. Emberiség salakja. Ez értelemben máskép: selejt.
Egyezik vele a német Schlacke, a svéd slagg, az ángol slag, és a cseh schlaky. Adelung többfélekép törekszik e szó eredeti értelmét elemezni, midőn majd az oltást jelentő schlocken-nel állítja öszve, mert az elolvadt salak utóbb megalszik; majd a híg anyagot jelentő Schlich-hez hasonlítja; majd ismét a tisztátalanság alapfogalmát véli rejleni benne.
