SAJIN
SAJIN, (saj-in) mn. tt. sajin-t, tb. ~ak. A székelyeknél jelent serény mozdulatút. Sajin ember, ki sebesen mozog, tesz, serény. E szó közel jár a suhan igéhez, s gyöke saj a suh v. suj gyökhöz (ez utóbbi sujt szóban); rokon vele a szinte haladásra nógató haj! indulatszó is, amidőn hangra és alapfogalomra nézve, mintegy hajin volna. Továbbá az in jelentheti magát az állati mozgás szervét, miszerint sajin = saj-inú, az ú képző kihagyásával (mint rózsaszín selyem, hószin bőr, ,rózsaszinü’, ,hószinü’ helyett. Hasonlóan mondjuk, szerszem katona, ifju, e helyett: szerszemü, ép kézláb ember, e h. ép kézlábu).
