SAJGÓ, (1)
SAJGÓ, (1), (saj-og-ó) mn. tt. sajgó-t. Némi zsibongó érzéssel fájó. Csúztól sajgó fogak. Sajgó sebek. Csipős tapasztól sajgó bőr.
„Mint fájlalom, hogy ismeretlenül
Felszakgatám szived sajgó sebét.“
Felszakgatám szived sajgó sebét.“
Az Áldozat, Vörösmartytól.
2) ,Salygó’ helyett am. csillogó, fénylő.
„Hajh! kőszálon fö’termött (föntermött)
Sajgó liliomszál!
Sajgó liliomszál!
Székely népdal. (Kriza J. gyüjt.).
V. ö. SALYOG. Szalay Ágoston gyüjteményében ezen régi népvers olvasható:
,,Megfogták a sajgót szilajban, rétben,
Kivették a szivét arany melenczében,
Feltoltál az ‘ászlót torony tetejében,
Megverték az dobot város közepében.“
Kivették a szivét arany melenczében,
Feltoltál az ‘ászlót torony tetejében,
Megverték az dobot város közepében.“
Azonban mi jelentése lehet itt a sajgónak, nehéz volna megmondani. Talán személynév volt.
