SAJDÚL
SAJDÚL, SAJDUL, (saj-d-úl) önh. Ezen ige gyöke a mozgásra, vonatkozó saj, máskép: suj, suh, suny; V. ö. SAJIN. Egyébiránt Kriza J. szerént a székelyeknél am. sirül (sunyik, vonúl) alattomban. Mellém sajdúla. „De beh neki búsult Palkó a témléczbe! úgy sírt mint a kicsi gyerměk; hanem a küsebbik kirájlëány ëgy titkos lappancson hëzzá bésajdult.“ Székely népmese.
