~SÁG
~SÁG, vékonyhangon: ~SÉG, igen termékeny főnévképző; l. Előbeszéd, 126–128 l. A régieknél néha mély hangu szóknál is az eredeti ,ség’ alakot találjuk. „És igen szép tisztaségő lisztet.“ (Bécsi cod. Judith X.). „Parancsolá megalkotni a magasségő keresztet.“ (Ugyanott Heszter. V.). Sokszor pedig szág alakban is jön elé, pl. jószág a mai ,jóság’ helyett. A tatár-törökben lik pl. dinsziz-lik, hitetlenség; güzel-lik, szépség; gercsek-lik, igazság; szultán-lik, szultánság; uraság; pasa-lik, pasaság stb. Fő-, mellékneveken és igetőkön kivül a beszéd némely más részeihez is járulhat, pl. számokhoz: egység, kétség, háromság. Jobb hangzás végett néha az egész eredeti alakját veszi föl, pl. szűz-eség, bölcs-eség. Arra is van példánk, hogy határozóból képez főnevet, pl. viszontag-ság, fel-ség, újabb korban: biztonság. Néha túlbőségből határozókhoz is járul, és mint csak toldalékos hang szintén hatarozó marad pl. mostan-ság, alig-ség, mai nap-ság. E tájdivatos szókban: kissé-g, kevessé-g, csak a g a toldalékhang; kissé és kevéssé am. kis-vé, kevés-vé, tehát ezek más eredetüek.
