RÚTALMÁS
RÚTALMÁS, (rút-al-om-as) mn. tt. rútalmas-t v. ~at, tb. ~ak. Rútalommal teljes, undok, utálatos. „Süly vagyon orromon, az elmetszése fájdalmas, az megmaradása rútalmas.“ Levél 1557-ből (Szalay Ágoston 400 m. 1.). Használtatik különösen erkölcsi értelemben. Rútalmas beszédek, tréfák. Rútalmas tobzódás. V. ö. RÚTALOM.
