RUHÁZ
RUHÁZ, (ruha-az) áth. m. ruház-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Ruhával ellát, megajándékoz. Gyermekeket, cselédeket ruházni. Szegényeket, koldusokat ruházni. Az ujonczokat felruházni. Könnyű a szegény embert kicsúfolni, de nehéz fölruházni. (Km.). 2) Átv. bizonyos állapotot, czimet, rangot, hivatalt, mintegy ruhakép ráad valakire, hogy viselje. Több czimet, hivatalt ruházni valakire. 3) Gazdasági ért. valamely jószágot, beruházni am. a gazdálkodáshoz szükséges épületekkel, eszközökkel, barmokkal stb. ellátni, fölszerelni.
