RUHA
RUHA, fn. tt. ruhá-t. 1) Általán szövet, kenderből, lenből, gyapjuból stb., mint különféle czélokra szolgáló kelme. Asztali ruha, ágyi ruha, mosogató ruha, konyha ruha, törlő ruha, holmit betakarni való ruha. Ezt érti Molnár A. is, midőn a ruha többi jelentései között ezen latin szót is felhozza: tela. 2) Általán a fenn említett kelméből készített akarminemű öltözék. Fehér ruha. Külső, belső ruha. Selyem, vászon, posztó ruha. Innepi, hétköznapi ruha. Téli, nyári ruha. Utazó, házi, diszruha. Jegyruha. Gyászruha. Moly a ruhát, bánat a szívet rágja. (Km.). Pénz emberség, ruha tisztesség. (Km.) A székelyeknél különösen jelent kezkenőt, a palóczoknál kötényt, s e tekintetben általános értelme különössel cseréltetik föl, mint a német Sacktuch, Handtuch, Vortuch szókban Tuch.
Hangelemekre, és értelemre egyezik vele a tatár-török ruba, uruba; továbbá a szláv nyelvekben rucho, raucho, ruho. Gabelentz szerént némely amérikai nyelvben is megvan.
Minthogy a kelme eredetre nézve megelőzi a belőle készített müvet; innen okszerüen következik, hogy a ruhának mint kelmének neve is eredetibb, mint az öltözéket jelentőé. A törökben is örü (uru), melytől a föntebbi uraba származni látszik fonadékot jelent. Ezen előzményből kiindulva úgy vélekedünk, hogy a ruha rokon értelmü és egy eredetü a rojt, rost szókkal, s jelent rojtokból, vagyis rostos szálakból; álló szövetet, mintha volna ruja v. roja, t. i. a j és h mint rokonhangok fölcserélésével, mint: éjom éhom; fejér fehér; tején (tejő) tehén; vijog vihog stb. Különben alakra hasonlók hozzá: puha, gyuha, moha, csuha, léha, lomha, stb. Hogy pedig a kelme gyakran azt jelenti, mit a belőle készített mű, azt az emberi ész általános járása, s közös nyelvszokások bizonyitják. Többek közt a magyarban a guba am. fityegő bozontos szőr; és ebből csinált, szőtt, kötött felső ruha; a szűr = szőr, és szőrből szőtt durva posztó, végre ebből csinált öltözék. Midőn azt mondjuk: bársonyban, selyemben, daróczban jár, azt értjük bársony, selyem-, daróczkelméből készített ruhában. Így cseréltetnek föl a német Tuch, a latin pannus stb.
