RÜH
RÜH, fn. tt. rüh-et, v. ~öt, harm, szr. ~e. Ragályos bőrbetegség, midőn az állati bőrt igen makacsféle kütegek, rendesen vörös szinüek lepik be, melyek igen viszketnek. Az emberi rüh különösen az újjak között szeret kifejlődni.
Nevét valószinüleg vörös szinétől kapta, s rokon a rügy, rőt, rőz, továbbá a rós, róska, riska szókhoz. Mátyusföldén birge, mely ismét a ragyás szilvát jelentő birtóka, továbbá a pir, piros, és talán mirígy szókkal áll közelebbi rokonságban. Románul Dankovszky szerént: rüa. – Rokonnak látszik vele a német Räude v. Raude, Rude és Krätze. A finnben rupi, rythymä (Fábián I.); és rohtu am. rühed, rühesedik. (Budenz J.).
