RÖKÖNY
RÖKÖNY v. RŐKÖNY, (rök-öny v. rök-öny) fn. tt. rököny-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. A növények, különösen fű-, gabonanemüek rohadó, porhanyó állapota, midőn a sok nedv miatt megpárlanak, vagy nagy szárazság által elasznak, s törékenyekké lesznek.
Gyöke rök, alapfogalomban azon rěk, rög, rěg, gyökökkel rokon, melyekből égésre, gyuladásra vonatkozó származékszók erednek. Tudniillik a rököny vagy a nedvek miatti megpárlás, megfülés, vagy a tartós melegség által keletkezik. V. ö. RÖGTÖN.
