RAGYIVA
RAGYIVA, (ragy-i-va) mn. tt. ragyivá-t. 1) Csinos, tiszta, fényes. Ily értelemben használják Mátyusföldén, melylyel egyezik Molnár A. latinozata: gnavus, solers, politus. Ragyiva leány, menyecske, am. csinos, tiszta. Ragyiva ház, szoba. Szabó D. szerént is (a székelyeknél?) am. borbát, serény, derék, deli, díszes. Ellenben 2) túl a Dunán am. alávaló, csúnya, hitvány, rozzant. Első jelentésénél fogva a ragyog, ragyogó, a második szerint pedig inkább rogyva, és ronda, rohoda szókhoz rokon volna. Csakugyan mondják a Tájszótár szerént Pápa vidékén öszvehúzva is: ragyva, ,rozoga, hitvány’ értelemben, midőn tehát nem egyéb, mint rogy v. rogyik igének részesülője, s olyan mint zagyva.
