RÁFOG
RÁFOG, (rá-fog) ösz. áth. 1) Valakit rászorít, rákényszerít valamire. A fiút ráfogni a munkára, tanulásra. 2) Valamely kézbeli ütő vagy lövő eszközt ráczéloz valakire v. valamire. Ráfogni valakire a botot, puskát. 3) Valaki ellen gyanuból, vagy találgatva, vagy épen rosz akaratból bűnvádat támaszt, bizonyos dolgot, tényt neki tulajdonít; vagy általán olyast mond róla, mi nem illik rá. Ráfogni a szolgára, hogy ő lopta el a pénzt. Amit maga tett, másra fogta rá. Ne fogd rá, ha nem tudod. Ráfogták, hogy részeg, pedig ma bort sem látott. R, á, rá, fogd rá. (Km.). V. ö. FOG, ige.
