PUSZTA
PUSZTA, mn. és fn. tt. pusztá-t. 1) Mondjuk helyről, melyen semmi sincs, mely el van hagyva, mely egészen magán fölszereletlenül, s mintegy mindenből kifosztva áll. Puszta templom, puszta ház, puszta malom, puszta telek, puszta vidék. Puszta szoba, melyben semmi bútor, semmi lakos. Puszta zátony, a víz színén fölül kiálló fövényhalom. (Dűne). Pusztádon puszta. Puszta falu. Kilencz puszta faluban nincs mása. (Km.)
„Puszta földön, sík fenyéren
Zene hallik sötét éjen.“
Zene hallik sötét éjen.“
Arany J.
2) Mint főnév, jelent különösen miveletlen és lakatlan (emberektől nem lakott) síkföldet, vidéket. ,Pusztába(n) lakozó’ a Debreczeni Legendáskönyvben am. remete.
„Télen nyáron pusztán az én lakásom,
A rózsámat is csak vasárnap látom,
Lakásom van hortobágyi pusztába,
Nem járhatok én az Isten házába.
A rózsámat is csak vasárnap látom,
Lakásom van hortobágyi pusztába,
Nem járhatok én az Isten házába.
Sík a puszta, sem halma, sem erdeje;
Sugár magas a toronynak teteje;
Sugár torony kilátszik a pusztára,
Harangoznak pünköst első napjára.“
Sugár magas a toronynak teteje;
Sugár torony kilátszik a pusztára,
Harangoznak pünköst első napjára.“
Pusztai népdal. (Tompa Mihálytól).
3) Magyar állami értelemben külön határok közé szorított, és semmi község kebelébe nem foglalt, kisebb-nagyobb területü mezei birtok. Ilyenek azon egykori faluk határterületei, melyekről a lakosok, jobbágyok, háborús időkben odavesztek, vagy elvándoroltak, továbbá azon szabad nemes telkek, melyek eredetileg az illető földesurak kizárólagos birtokai voltak. Népes puszta, mely majorsági épületekkel van ellátva, és az illető birtokos vagy birtokosok tisztei, cselédei s néha maguk a birtokosok is laknak rajta. Népetlen puszta, melyet más majorsági cselédekkel miveltet a birtokos. Alföldi puszták. Pusztákon legelő nyájak. Gyarmatokat telepíteni a pusztákra. Haszonbérbe kiadni a pusztát. Puszták fia.
„Ha megunom magam a pusztába’,
Befordulok a szomszéd csárdába.“
Befordulok a szomszéd csárdába.“
Népdal.
Különbözik tőle a majorsági vagy tanyai birtok, mely szorosan valamely község, közbirtokosság határához tartozik.
Puszta tehát eredetileg oly helyet jelentett, melyet a rajtalevő, hozzávaló tárgyaktól megfosztottak, s mintegy kivetkőztettek, honnan, kipusztítani valamit, am. kifosztani, különösen ellenséges kézzel mindent elragadni, elrabolni róla, vagy elrontani rajta, s mintegy meztelenül, fosztoran hagyni. Ezen alapértelemnek felel meg Molnár A. latinozása a különböző származékokban: vastus, vastat, devastat, depopulatur, eremus, solitudo. Innen gyökre nézve legközelebb áll a foszt, fosztor, fosztolék szókhoz, mintha volna, foszta, fuszta. Kétségtelenné teszi ezt a többek közt a Nádor-codex, melyben ez áll: „Magzatomtól megpusztúlok“ (azaz megfosztatom. 277. l.). Ismét: „Azért gondoljátok mind meg ezt, miképen az Szíz Mária pusztulván maradott vala.“ (azaz megfosztva t. i. magzatjától v. fiától. 306. l.). Így változkodnak az f és p ajakhangok ezekben faszuly v. foszuly paszuly, fereg pereg, fáczán páczán, fánk pánkó, fittyed pittyed, József, Józsep stb.
Hangra és jelentésre egyezik vele Pindarusnál görög βησσα (őde Gegend. Griechisch-Deutsches Wörterbuch von Rost); továbbá a német Wüste (régi felső németben: wóstí, wuostí, wósta) melyet Adelung a vastus latin szóra viszen viszsza. Törökül: bos am. üres, puszta. Továbbá basztán konyhakertet jelent (jardin potager. Hindoglu).
