PUSKA
PUSKA, (pus-ka) fn. tt. puská-t. Köz isméretü lőfegyver, melyből sörétet, szatymát, vagy kis golyókat lődöznek. Különböznek tőle a kisebb pisztoly, és még kisebb mordány. Katona-, vadászpuska. Közönséges puska, hátultöltő, gyútűs v. gyors puska. Átv. ért. vizi puska, bodzapuska. Puskát tölteni, elsütni. Neki fogni, neki, czélozni a puskát. Az én puskám sem bodzafa. (Km.). Rosz puska kinek fogása nincs. (Km.). Csütörtököt mondott a puskája, azaz csettent, de el nem sült. Mintha puskából lőtték volna ki. (Km. az igenyes utról). Isten puskája, a palóczoknál, am. templombeli perzsely. A közönséges puska alkatrészei (Bérczy K. után): az agyon kivül: a cső (Lauf); falcsavar (Patentschraube); falcsavarlap (Scheibe); szerszám v. gócz (Schlosz); góczlap (Schloszblech); sárkány (Hahn); dió (Nusz); diófedő (Studl); diófog (Stange); rugó (Schlagfeder); diófogrugó (Staugenfeder); láncztag (Kettenglied); kupacshegy (Piston); diócsavar (Nuszschraube); diófedőcsavar (Studlschraube); kengyel v. kanyarvas (Bügel); ravasz (Zingel); ravaszlap (Zingelblech); ravaszrugó (Zingelfeder); ravaszcsavar (Zingelschraube); harántcsavar (Querschraube); agyfedél (Kappe); agyfedélcsavar (Kappenschraube); retesz (Schuber); retesztartó (Ladstockrőhrchen); vessző (Ladstock); vesszőgomb (Ladstockknopf); körömvas (Raumer); légy (Mücke); szíjtartó (Riembűgel); szíjcsavar (Riemschraube); rögtönző (Schneller); szertartó (Springdeckel); irányzékrés (Absehen); czikornya (Garnitur); csiga (Troll); sodronycső (Drahtlauf); vontcső (gezogener Lauf); egyenlő furatu cső (Kugelgerade); puskaszáj, száj (Mündung); puskatok (Büchsenfutter).
Gyöke az utánzott pu hang, honnan mongol nyelven bou am. puska. A pu hangból lett pus, innen ismét pusog, azaz, pú hangon szól; ez igéből pedig pusogó, pusoga, puska fejlett ki, mint dú, dús, duska, s több más ka ke végzetü szók, melyekben a k középképző átalakult gyakorlatos g, p. bugyoga bugyka, czinege czinke stb.
