PÜNKÖSD
PÜNKÖSD, fn. tt. pünkösd-öt, harm. szr. ~je. Keresztények sátoros innepe, mely husvéttól számítva ötvened napra esik, s melyen a hivek különösen azon isteni jelenet emlékét üllik meg, midőn a Szent Lélek tüzes nyelvek alakjában az apostolokra szállott. Pünkösd vasárnapja. Pünkösd hétfő, kedd. Piros pünkösd napja, minthogy ez időtájban a rózsák nyilnak.
„Nem anyától lettél,
Rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtél.“
Rózsafán termettél,
Piros pünkösd napján
Hajnalban születtél.“
Népdal.
Nevét az ötvenedik-et jelentő göröglatin pentecoste szótól vette (πεντηκοστυ t. i. υμερα = ötvenedik nap); valamint a német Pfingsten, svéd pingest stb is; minthogy húsvét után az ötvenedik napra következik. Mint látjuk, a svéd pingest hangokban legközelebb jár a magyar pünkösd v. némely kiejtés szerént pünköst szóhoz.
