PULYA
PULYA, (puly-a) mn. tt. pulyá-t. 1) Törpe, pogonya, tömpe, kutak, kicsinded (Szabó D.); különösen Bodrogközben így nevezik a gyermeket mintegy tizenkét éves koráig, midőn már gyerkőcze válik belőle. 2) Szatmári tájszólással am. elkényeztetett. Ezzel némileg egyezik azon 3) értelem, melynél fogva a pulya hitvány lelkületü, alacson, gyáva jellemü embert is jelent. Pulya lélek, pulya sziv.
Mennyiben kicsit avagy gyermeket jelent, némelyek a latin pullus, puer, vagy görög παις szóval rokonítják; azonban lehet a pulyog szóval egy eredetü is, mintegy pulyogó, petyegő, mivel a gyönge koru gyermek még csak pulyog, petyeg. Mennyiben pedig e szó erkölcsi jelentésü, puha szóval azonosítható h j-vel, ez ismét ly-vel közel rokonok levén.
