PUHÍT
PUHÍT, PUHIT, (puh-ít v. puh-a-ít) áth. m. puhít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Puhává tesz; eszközli, hogy valaminek előbbi tömörsége, rugalmassága, szivossága, keménysége engedjen. Puhítani a kemény, nyers bőrt. Megpuhítani, elpuhítani valakit, tréfásan am. jól megverni, mint a szakácsok a húst szokták. Erkölcsi ért. a testi lelki erőt meggyöngíti, elkényezteti. A kényelmes, henye, dologtalan élet, a gyönyörélvezetek elpuhitják az erkölcsöket.
