PUHANCS
PUHANCS, fn, tt. puhancs-ot, harm. szr. ~a. Heves megyei tájszó, mely kisbérest, ostorost jelent. Máskép: pohonics. Ha a szlávoktól átvett szó, akkor betü szerént a po-honit (hajtani) öszvetett szó értelménél fogva am. hajtó; ha pedig mint palóczos vidéken divatos, a ,puhan’ szótól származtatható, akkor puffantó-féle jelentése van, aki t. i. ostorral szokott puhantani, vagy pufogatni.
