PUDVA
PUDVA, (p-udv-a, azaz odv-a) fn. tt. pudvá-t. A fának, vagy torzsás gyökerü növénynek nem annyira rohadt, mint megtaplósodott, revesedett béle. A cserfa, bükkfa pudvája illatos taplót nyujt. Hangváltozattal: podva.
E szónak eredeti jelentése valószinüleg üresség, mely a bélnek öszvezsugorodása által támad, s úgy látszik nem egyéb, mint az odu v. udu szónak p előtéttel módosúlata. A növény belének megrohadt része tulajdonkép purha, redv. Figyelmet érdemel a persa pud v. bud am. tapló (fomes).
