PRÓFÉTA, PROFÉTA, (a görög eredetü προφητης, latínosan: propheta, προφημι, igétől, mely am. előre mondok); fn. tt. prófétá-t. Általán, görög elemzésénél fogva oly személy, ki jövendő dolgokat előre megmond, máskép: jós, látnok. Ily értelemben nevezte szent Pál azon pogány költőt prófétának, kit Titushoz írt levelének első fejezetében érint. Különösen, bibliai ért. Isten ihlette férfiak, kik időnként feltüntek a zsidó nép között, hogy az erkölcsi romlottság ellen kikeljenek, annak eredményeit, s érdemlett büntetését előre hirdessék, a népet megtérésre buzdítsák, s az egykor eljövendő Idvezítőre figyelmeztessék, és előkészítsék. Ezen férfiak közől négy nagy prófétá-nak neveztetik, kiktől t. i. terjedelmesb szent könyvek maradtak ránk, tizenketten pedig kis proféták, kisebb tartalmu könyveiktől. Jelenleg átv. ért. profétának mondják az időjóst, vagy általán, ki mint jövendölő lép fel. Időpróféta. Nem hiszek a profétának, ki oly darab kenyeret megeszik mint magam. (Km.).