PRÉDIKÁCZIÓ
PRÉDIKÁCZIÓ, PREDIKÁCZIO, fn. tt. prédikáczió-t. A keresztényeknél am. egyházi beszéd, hitszónoklat. Tájejtéssel: perdikáczió. Templomban, nyílt téren mondott prédikáczió. Prédikácziót hallgatni. Hosszú kolbász, kurta prédikáczió (km.). Gúnyos ért. kelletlen, unalmas oktatás, intés. Nem kell nekem a te prédikácziód. A latin praedicare szóból származtatott igenév.
