PÖRCZ
PÖRCZ, (pör-cz) fn. tt. pörcz-öt, harm. sz. ~e. 1) A kiégetett, kisütött szalonnának, vagy zsiros disznóhúsnak piros rostja, maradéka. Máskép: pörkőcze, és töpörtő, tepertyü. Pörczczel csinált gombócz, turós csusza, kása. Ezen föntebbi értelemben a ,pörcz’ szónak gyöke azon égésre vonatkozó pör, melyből pörköl, pörgöl, pörzsöl, pörnye származnak. A cz kicsinyítő képzőnek látszik, mintha volna pöröcz. Ezen alapfogalom szerint képződött a latin cremium, német Kramel, (magyarul is néhutt: kurczina), szláv skwarek. A hason jelentésü töpörtő szóban a töpörödés, zsugorodás, mint a pörcznek egyik tulajdonsága, vétetett alapul. 2) Tájszokásos kiejtéssel am. a kicsi időt jelentő percz.
