PÖLE
PÖLE, fn. tt. pölé-t. Nagyságra és testalkotásra a mókushoz hasonló állatfaj; szine hamvas; odvas fákban, és szalmás pinczékben szeret lakni; a diót, mogyorót fölötte kedveli. (Glis esculentus). Máskép hangváltozattal: pölü, pölyő, pele, pelye. A rokonnemü állatoktól jelesen abban különbözik, hogy igen hegyes orra van, honnan az úgynevezett ökle halat is máskép pölének nevezik, hegyes orráról; németül: Stierling. Ezen alapfogalomból kiindulva, a pöle szóban a szurást jelentő öl gyök látszik rejleni, mi szerint pöle annyi volna, mint öle (ölő.) V. ö. ÖL, ige. Hogy a p nem ritkán előtétül használtatik, erre nyelvünk világos példákat nyújt, p. Anna Panna, Ila Pila, Ista Pista, Erzsi Perzsi, ityók pityók, iszkál piszkál, stb.
