PASKORTA
PASKORTA, mn. tt. paskortá-t. A honti palóczoknál és gömöri barkóknál am. torkos, nyalakodó. Különösen mondják a kutyáról, macskáról. Egy értelmű vele a pákász, pákosztos, miszerint valószinü, hogy a paskorta s gyök hangja a k-val, mint többször szokott lenni, helyet cserélt, s eredetileg paksorta (mint gyakorta), elemezve pakosorta v. pakosolta, az elavultnak tekinthető pakosol igéből, melyből t képzővel lett pakosolító, pakosoltó, pakosortó, paksortó, paksorta.
