PARANCSOL
PARANCSOL, (parancs-ol) önh. és áth. m. parancsolt. Mint fölebbvaló, vagy hatalmasabb, a nálánál alantabbvalónak, vagy gyöngébbnek erélyesen meghagyja, kötelezőleg kijelenti, hogy valamit cselekedjék. Az úr parancsol, a szolga szót fogad. Annak parancsolj, kinek enni adsz. (Km.). Otthonn parancsolj. (Km.). Nem parancsol nekem senki, azaz: független, szabad vagyok. Mit parancsol nagyságod? Azt parancsolom, hogy ...
„Én vagyok a kunsági fi,
Nem parancsol nekem senki.“
Nem parancsol nekem senki.“
Népdal.
Igekötőkkel: beparancsolni az utczán futkosó gyermekeket. A szemtelen tolakodót kiparancsolni a házból. Megparancsolni az ebédet. Ráparancsolni valakire. Összeparancsolni a falu lakosait. Visszaparancsolni a munkásokat.
