PÁNYVA
PÁNYVA, (pány-va) fn. tt. pányvá-t. Kötél, madzag, melynél fogva a barmot, illetőleg apró marhát is, czövekhez, karóhoz kötik, hogy bizonyos helyről el ne távozhassék. Pányván legeltetni a lovat, ökröt. Pányvára kötni a kakast, tyukot, hogy a szomszéd kertébe ne menjen. Néhutt így nevezik azon kötelet is, melynek végére hurkot alkalmazva azt, a szabad, szilaj lovak vagy tinók nyakába vetik, hogy vele megfoghassák.
„Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő,
Kantár soha nem tört, nem nyűgöze gyeplő –
Ilyen lovat ólból pányván kivezettek,
Onnan, hol az oltár szent állati ettek.“
Kantár soha nem tört, nem nyűgöze gyeplő –
Ilyen lovat ólból pányván kivezettek,
Onnan, hol az oltár szent állati ettek.“
Arany J. (Buda halála).
A székelyeknél divatozik rövidebben is: panya. – Minthogy a pányva kötelet, fonadékot jelent, valószinü, hogy gyöke pány v. pany a fon, vagy, ha tetszik, von igének, vagy végre bony gyöknek módosulata; mintha volna fonó, fona, fonya, vagy fonva, fonyva stb. A németben is rokonok a spinnen és spannen, ausspannen (kipányvázni), miszerént a magyar pang és német span gyökök oly viszonyban állanak egymáshoz, mint a fon és spin-, a mocs és Schmutz. Egyébiránt hogy a pany hajdan ige lehetett, gyaníttatja a panyóka származék, mert panyókán viselni a ruhát am. fel nem öltve, hanem zsinóron, szalagon, madzagon stb., nyakba akasztva hordozni. Továbbá rokon hozzá: fányol v. ványol, azaz: vékony vesszővel bekerít valamit. Hogy az f vagy v és p szervrokonságuknál fogva fölcseréltetnek, tudva levő dolog, pl. fereg pereg, fáczán páczán, fánk pánkó, föcstej pöcztej, fátyoloz patyókál stb.
