PÁNT
PÁNT, fn. tt. pánt-ot, harm. szr. ~ja. Általán kötő-eszköz; különösen holmi műveket öszvetartó vasdarab. A gerendákat pánttal öszvekötni. Keréksínt öszvetartó pánt. Idegen eredetü, s megegyezik vele nemcsak a német Band (,minden’ igétől), hanem különösebben a szanszkrit: bandh, vant, és zend beandao, valamint pehlvi band is, melyek általán egybekötést jelentenek, és bongy gyökkel rokonoknak látszanak.
