PALAJ, (1)
PALAJ, (1), fn. tt. palaj-t, tb. ~ok. Szatmár vidékén jelent iszapos helyet. Minthogy az ilyen hely alacson fekvésü szokott lenni, valószinű, hogy a p csak előtét, s eredetileg: alaj; vagy, ha az iszapnak és iszapos víznek állás által megromlott, megbüdösödött természetét veszszük alapfogalmul, rokon a romlott tojást jelentő palas, polos, polozsna, és a büdös poloska, palaczka szókhoz. Hasonló hozzá a latin palus, paludis.
