PALACZK
PALACZK, fn. tt. palaczk-ot, harm. szr. ~ja. Némely vidékeken, nevezetesen a székelyeknél, am. kulacs, honnan a fa palaczk név. Baranyában és Sziget vidékén csobolyóforma faedény, mely kereksajt formáju lapos szokott lenni. Szélesb ért. üvegedény, milyenben az italt asztalra adják, flaskó.
E szóban a k lehet toldalékhang, mint a tövisk, viaszk és némely másokban, tehát eredetileg palacz. Egyébiránt egyezik a német Flasche, régi felső-német vlascum, olasz flasco, fiasco, franczia flasque, flacon stb. szókkal. Ha a magyar nyelvből nyomozni szabad, és ha ezen edényben, úgymint kulacsban, alapértelmül a lapos formát veszszük, úgy valószinü, hogy némi hangátvetéssel am. lapacz. E tekintetben megegyeznék vele a büdösférget jelentő palacz, palaczka, mely szintén a maga nemében lapos féreg. Baranya némely vidékén a palacz v. palaczk jelent hüvelkujjat is, de ez értelemben egy a szláv palecz v. palacz szóval.
