PÁKÁSZ, (1)
PÁKÁSZ, (1), (pák-ász = pajk-ász) mn. tt. pákász-t, tb. ~ok v. ~ak. Pajzán, csintalan, vásott. Id. Mándy Péter szerént kobozó, kóborló. Mondják különösen ebről, macskáról, mely torkoskodni szokott; nyalánk, kutató, a fazekakat megkereső. Pákász agár, kutya. Alakjából kitünik, hogy törzsöke pák, mely ismét pajk-ból látszik módosultnak, úgy hogy pákász vagy pákosz jelentése is hasonló a ,pajkos’ szóéhoz, s az ász képző. Máskép: pákosz. Egyértelmü vele, s gyökhangra némileg hasonló a palóczos paskorta is.
