ŐSATYA
ŐSATYA, (ős-atya) ösz. fn. Széles ért. a családnak, vagy nemzetségnek minden törzsatyja, kitől a család, illetőleg nemzetség eredetét számítja. Szorosb ért. a nagyatyától fölfelé minden atya, kiknek származékfonalán bizonyos család, vagy nemzetség leszármazott. Legszorosabb értelemben a nagyatyának atyja (proavus); ennek ismét az atyja: ősnagyatya, v. ősnagyapa v. másképen: déd. V. ö. ŐSNAGYAPA.
