ŐRZET
ŐRZET, l. ŐRIZET.
ŐRZŐ, (őr-öz-ő, v. őr-iz-ő) mn. és fn. tt. őrző-t. Őr gyanánt vigyázó, felügyelő. Juhokat őrző bojtár. Libákat őrző leányka. Őrző eb, komondor. Házőrző. Testőrző. Ellenőrző.
„Őrző apródja a bölcseségnek a mérséklett hallgatás.“
Faludi.
