ŐGYELĚG
ŐGYELĚG, (őgy-el-ěg) gyak. önh. m. őgyelěg-tem, ~tél, ~ětt. Czéltalanul, munka nélkül, mintegy unalomból ide-oda jár-kel, csavarog. Naponnan az utczákon őgyeleg, s mit sem tesz. A székelyeknél am. idétlenül nyájaskodik, forgolódik valaki körül. Első értelemben valószinüen am. ingyeleg = öngyeleg, (i ö-vel cseréltetvén fel, mint ismer, ösmer), végre őgyeleg (mint áncsorog = ácsorog); rokon az öd-öng igének is öd, vastag hangon pedig és b előtéttel bód-orog igének bód gyökével; az utóbbiban, úgy látszik, mintha eredetileg édeleg vagy enyeleg volt volna.
