ÖZÖN
ÖZÖN, (öz-ön) fn. tt. özön-t, tb. ~ök, harm. szr. ~e. Széles ért. mint Sándor István értelmezi, bőség, sokaság. Szükebb ért. híg, folyékony, ömlékeny testnek terjedelmes bősége, honnan: vízözön, vagy özönvíz rendkivül kiterjeszkedő vízáradat (V. ö. ÖZÖNVÍZ); borözön, Csúzinál (Sípszó 739. l.) a bornak nagy bősége; vérözön, nagy vérontás; sárözön; Pázmánnál eléfordúl: harag özöne. (Préd: 515. l.). Újabb iróinknál: csóközön, fényözön stb. „De hiszen a szolgaságig alázott nyomorultnak édes enyhülést nyujt a keservek özönében az is, midőn a részt vevő szánakozásnak forró könnyeit hullani látja.“ Deák Ferencz. (A lengyelek ügyében 1833.). Minthogy e szóban alapfogalom nem csak a folyadéknak, hanem egyéb tárgyaknak is szétterjengő, vagyis egy nagyobb egészbe öszvegyült sokasága, innen valószinű, hogy gyöke öz rokon, sőt azonos ösz gyökkel. Egyébiránt idegen nyelvekből legközelebb áll hozzá mongol és kalmuk nyelvben a vizet jelentő uszun, megfordított gyökben pedig a szintén vizet jelentő török szu. Azonban úgy véljük, hogy ezek magával a ,víz’ szóval állnak igazi rokonságban, s ,özön’-nek valóságos gyöke: ösz, miként föntebb is érintők; mit különösen a minden korbeli magyar nyelvérzés is támogat; különben nem mondott volna a magyar minden korban ,vízözön’-t, ha az ,özön’ szintén csak ,víz’ jelentéssel birna. Figyelmet érdemlő tünemény, hogy a magyar ,özön’ szóval hangokban is egyezik a görög-latin ocean-us (görögösen: okeanos), melyet a nyelvészek a szanszkrit ogha (am. sokaság; rohanó folyam), vagy okh (am. erős, tetemes, vagy hatalmas, németül: kräftig, müchtig) szóktól származtatnak.
