ÖTÖS
ÖTÖS, (öt-ös) mn. és fn. tt. ötös-t, v. ~et, tb. ~ek; mint fn. tárgyesete: ötös-t, többese: ök. Öt részből álló. Ötös szám, mely öt egységet foglal magában. Ötös vers, mely öt lábra van szedve. Ötös fogat, midőn öt lovat fognak egy kocsiba vagy szekérbe. Használtatik, mint érintők, főnevül is. A kártyában az ötös elüti a négyest. Ötösökkel fizetni. Zenében, illetőleg énekben, öt hangszerrel játszott, vagy öt személy által éneklett hangmű. (Quintett).
