ÖTÖL-HATOL
ÖTÖL-HATOL. ösz. önh. Akadozva beszél, kivált midőn eszméit nem képes világosan eléadni, vagy hazudni akarván felsűl, majd így majd úgy beszél. Ezen képes kifejezésü igében a gyök nem a számnév öt hat, hanem az akadozó nyelvnek ide-oda űtődő hangja, habozása; erre vonatkoznak a rokon értelmű hetel-hatol, vagy hetelkatol, hetelkotol, hetlekotla, hebehurgya, hebeghabog, himezhámoz, hiblihubli öszvetett szók is.
